Lépten-nyomon találkozni azokkal az egészséges életmódra felhívó kampányokkal, amelyek arra bíztatnak: tegyél meg mindent az elhízás ellen, rendszeresen vegyél részt szűrővizsgálatokon, előzd meg a magas vérnyomást, ne dohányozz! És valóban, a betegségek leküzdésének egyik legegyszerűbb, ha nem a legegyszerűbb módja, ha megelőzzük azokat. De még ha mindent meg is teszünk azért, hogy elkerüljük az úgynevezett nem fertőző betegségeket, vajon védettek leszünk-e például az influenza ellen? Vajon eleget beszélünk-e a fertőző betegségek megelőzéséről? Vajon eleget tudnak-e az emberek a védőoltásokról? Többek között ezeket a kérdéseket feszegette az a találkozó, amit az Európai Járványügyi- és Betegségmegelőzési Központ (ECDC) szervezett. És nem utolsó sorban: első alkalommal járhattam az európai járványügy központjában, a Stockholm Solna negyedében található patinás épületben.

Az ECDC a közelmúltban határozott arról, hogy a tagállamokkal való együttműködést új alapokra helyezi. Ennek részeként minden egyes tevékenységi területhez kapcsolódóan egyedi hálózatot hoz létre, amely az egyes tagállamokból delegált úgynevezett kontakt pontokból áll össze. Így áll fel például az influenzával, a TBC-vel, a szexuális úton terjedő betegségekkel vagy éppen az étel- és víz útján terjedő kórokozókkal foglalkozó szakemberekből álló kapcsolatrendszer. A sorból nem maradhatnak ki a kommunikációért felelős munkatársak sem, számukra 2013 októberében szervezték meg az első találkozót, ahol Magyarországot, az Állami Népegészségügyi- és Tisztiorvosi Szolgálatot képviselhettem. Az ECDC célja hosszú távon, hogy az európai járványügyben igazodási ponttá váljon mind a tudományos, mind a technikai, támogató jellegű információk tekintetében. Ilyen módon szeretné megszólítani az egészségügy területén dolgozókat, a döntéshozókat, a médiát és az egészség-kommunikációval foglalkozókat. Ki kell emelni azt az új európai kezdeményezést, amely a határokon átnyúló, az egészséget fenyegető veszélyek megelőzéséről, kezeléséről szól. Ebben a tekintetben is szoros együttműködést kértek az ún. nemzeti kommunikációs fókuszpontoktól (NFP), méghozzá nem csak az ECDC, de az Európai Bizottság égisze alatt működő Egészségbiztonsági Bizottság (Health Security Committee) vonatkozásában is, utalva az HSC már létező kommunikációs hálózatára (HSC Communicators’ Network) is. Az ún. kommunikációs fókuszpontok számára szervezett első találkozón megpróbáltuk kijelölni azt az utat, amelyen elindulva hatékony lehet a munka. Megfogalmaztuk azokat az elvárásainkat, amelyekkel az ECDC kommunikációs csapata segítheti az egyes tagállamokban dolgozó kommunikátorok tevékenységét, vagyis minket. Fontos kiemelni, hogy az ECDC nem folytat közvetlen közönségkommunikációs tevékenységet, feladata sokkal inkább a tagállamok támogatása ezen a területen. A találkozó programja három fő téma köré csoportosult:

1. Az egészség-kommunikációs kutatások hasznosítása a gyakorlatban, jó gyakorlatok kialakítása
2. Eszköztárak és erőforrások biztosítása
3. A rendelkezésre álló kapacitások megerősítése

A program első előadásában Prof. Karl Ekdahl (ECDC) a közegészségügyi kapacitásokért és kommunikációért felelős osztáy vezetője mutatta be a fent vázolt munkaszervezetet, illetve koncepciót. És persze saját osztályának munkáját, amely alapvetően két nagy területre osztható fel. A csapat egyik része külső kommunikációs feladatokkal foglalkozik, másik fele pedig a tudományos eredmények közléséért, megismertetéséért felel. Minthogy az egészségügy alapvetően tagállami hatáskör, ezért ennek megfelelően az ECDC mandátuma is korlátozott:

1. kockázatelemzés – vezető szerep;
2. kríziskommunikáció – megosztott szerep;
3. krízismenedzsment – támogató szerep.

Az ECDC célja megmutatni azokat a tudományos eredményeket, amelyekkel az európai közösség rendelkezik – erről már Damian Philips (ECDC) beszélt. A külső kommunikációs csoport vezetője fontosnak tartotta kiemelni, hogy munkájuk során folyamatosan szem előtt tartják az ECDC, mint európai uniós háttérintézmény függetlenségét, a tudományos igényességet, az átláthatóságot és a hatékonyságot. Célcsoportjaik:

1. elsődleges – egészségügyi dolgozók és szakértők, valamint a döntéshozók;
2. másodlagos – média (tudományos kommunikáció), nagyközönség, valamint a népegészségügyi területén dolgozó kommunikációs szakemberek.

Évente több mint 200 különböző jelentést tesznek közzé, különösen ügyelve arra, hogy tudományosan megalapozott, megbízható, független és mindenki számára könnyen hozzáférhető forrást biztosítsanak. A sajtóközlemények esetében a tervezhetőséget biztosítja, hogy a szöveget a tagállamok, illetve az NFP-k a tervezett kiadás előtt 48 órával megkapják, így van idejük felkészülni saját kommunikációjukra, az adott témával összefüggő helyi adatok, tények összegzésére. A rendszer hátránya, hogy csak lassú reakcióidővel tud működni. Mindezek mellett a fő kommunikációs csatorna az ECDC internetes oldala, integrálva a közösségi média felületeivel (Facebook, Twitter, YouTube). Ezt kiegészítve a jövőben több ún. infografika, nyitott adatbázis, térkép és vizuális elem készítését tervezik. Ezek az eszközök – a sajtóközleményekkel szemben – azonnali, valós idejű reakciót tesznek lehetővé. A tudományos eredmények közzétételéért felelős csapat feladata jól értelmezhető a kommunikációs munka keretein belül is – folytatta az előadások sorát Ülla-Karin Nurm (ECDC), a Tudományos Kommunikációt Támogató Csoport vezetője. Így például a magatartás-változást elemző kutatások, a kommunikáció-tudomány eredményei, a védőoltásokkal kapcsolatos attitűdök vizsgálata olyan területek, amelyek komoly támogatást nyújthatnak a népegészségügyi üzenetek megfogalmazásához. Egyik fő céljuk, hogy munkájukkal a tagállamokat a kockázat kommunikációban támogatni tudják. (Fontos rámutatni, hogy a sokszor emlegetett kríziskommunikáció nem azonos a kockázat kommunikációval!) A kommunikációs formákat illetően az előadó kiemelte: a tényeket közlő, „kinyilatkoztató” hozzáállás helyett egyre inkább át kell térni arra a stratégiára, ami a célcsoport meghallgatására is azonos hangsúlyt helyez, a célcsoport igényeinek megfelelően alakítja a mondanivalót. Hasonló változásra van szükség, illetve megy végbe abban a tekintetben is, hogy az egyirányú kommunikáció helyett egyre inkább a kapcsolatépítésre érdemes és kell alapozni. E két alapvető stratégiai változtatás segíthet elérni, hogy az emberekre hatni tudjunk, elérjük, hogy saját egészségükhöz való hozzáállásuk pozitív irányba mozduljon.

A program folytatásában German Thinus, az Európai Bizottság, illetve az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság munkatársa számolt be egy novemberben életbe lépő új uniós irányelvről. Ez a határokon átnyúló, komoly egészségügyi fenyegetések kockázatértékeléséről és kezeléséről szól. Nevezetesen:

• biológiai eredetű (pl. fertőző betegségek, antibiotikum rezisztencia, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések);
• kémiai eredetű;
• környezetegészségügyi;
• és ismeretlen eredetű

fenyegetések. Ezekkel kapcsolatban már nem csak krízis-, hanem kockázat kommunikációs feladatok is felmerülnek. Ugyanakkor a kockázatelemzéssel és a megfigyelő rendszer működtetésével kapcsolatos tevékenység egyértelműen az ECDC hatásköre marad, illetve lesz. Az új rendszerben az egészségbiztonságért felelős bizottság (Health Security Committee, HSC) koordinációs szerepe megerősödik, benne két albizottsággal, melyek közül az egyik a felkészülésért (Preparedness sub-group), míg a másik a kommunikációért (Communication sub-group) felel. Ez utóbbiban jelenik meg a kommunikátorok hálózata (HSC Communicators’ Network). Érdekesnek ígérkező témakört volt hivatott körüljárni a találkozó második napja, amely egy, az ECDC megbízásából indult kutatás folyamatáról számolt be. Célul tűzték ki, hogy feltérképezzék a fertőző betegségekkel összefüggő kommunikációs tevékenységeket illetve új kezdeményezéseket. Fontos volt, hogy tudományosan megalapozott tényekre támaszkodjanak, a végső cél pedig, hogy mindezzel az uniós országok ilyen irányú (tehát a fertőző betegségekkel kapcsolatos) kommunikációját támogassák. A kutató konzorcium élén az írországi egészség-kommunikációs kutatóközpont (Health Promotion Research Centre, NUI Galway, Ireland) állt, partnerként több európai egyetemet is bevontak a munkába. Sajnálatos azonban, hogy a megtartott prezentációk mindössze a kutatási folyamatot mutatták be, eredményként pedig csak olyan általánosságokat fogalmaztak meg, mint például „komoly lehetőség van az egyes tagországok közötti együttműködésben”, „segíteni kell a jó gyakorlatok terjesztését”, „hagyománya van a nyomtatásban megjelenő publikációknak, miközben hatékonyságuk megkérdőjelezhető”. Ugyanakkor a magatartás-változással kapcsolatban rendelkezésre álló és kipróbált eszközökről szinte egyáltalán nem esett szó. A találkozó résztvevői között többen voltunk olyanok, akik részt vettek júliusban az ECDC és a Karolinska Intézet közös kísérleti képzési programjában, amely a helyes antibiotikum használatot népszerűsítő kampányok tervezéséről, kivitelezéséről és értékeléséről szólt. A tapasztalatokat Sarah Earnshaw és Senia Rosales Klintz (Karolinska Institutet) ismertette. A programról szóló beszámolóm megtalálható itt. Az antibiotikummal kapcsolatos képzéshez hasonló kísérleti programot szervezett az ECDC az év elején Tallinban, észt, litván, lett és finn résztvevőkkel. A workshop a kockázat kommunikációs technikákkal foglalkozott, azzal, hogy hogyan lehet azokat alkalmazni a fertőző betegségek megelőzésében és kezelésében. Itt is szóba került az a változás, amit a kockázat kommunikáció területén az alábbi három pontban lehet összefoglalni:

1. elbeszélés helyett meghallgatás;
2. információ átadás helyett kapcsolatépítés;
3. utasítás és irányítás helyett támogató környezet létrehozása.

A tanácskozás befejező részében azok a kommunikációs támogató tevékenységek kerültek a fókuszpontba, amelyekkel az ECDC célja a tagállamok segítése. Így például beszámoltak arról a kísérleti programról, ami a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni védőoltások felvétele mellett kampányolt, többek között Bulgáriában. A program, illetve az ahhoz kapcsolódó kézikönyv kidolgozása során külön figyelmet szenteltek a hátrányos helyzetű csoportoknak, így például a roma közösségeknek. Korábbi kutatások megerősítették, hogy az egészséggel kapcsolatos információk a lakossághoz elsősorban az egészségügyi dolgozókon keresztül jutnak el. Így a megvalósítás során az orvosok és ápolók képzése kulcsszerephez jutott, csakúgy mint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, illetve a területen dolgozók segítése. Ehhez társult több technikai jellegű megoldás, így például az oltás felvételének egyszerűsítése, illetve azon csoportok azonosítása, ahol az átoltottság alacsonyabb. Hazánkban ehhez kapcsolódva készült el az Országos Epidemiológia Központ közreműködésével a “Beszéljünk a védőoltásokról” c. kiadvány. Az alábbi sorvezető a fenti kísérleti program kapcsán készült el, rendkívül hasznos lehet a mindennapi munkában! A szülők és az egészségügyi ellátók üzenetei:

1. Tedd Te is azt, amit másoknak is javasolnál!
2. Mondd el, hogy milyen veszélyei vannak az oltás megtagadásának!
3. Mutass be valós történeteket, tudományos tényeket!
4. Szánj időt arra, hogy végighallgasd a kétségeket, ne titkold el a lehetséges mellékhatásokat és kockázatokat!
5. Foglalkozz azokkal is, akik kérték a védőoltást – számukra is fontos a megerősítés! Kezeld őket bajnokként!
6. Tedd a védőoltásokat könnyebben elérhetővé, a folyamatot kevésbé megterhelővé!
7. Térj vissza a bizonytalanokhoz, fogadd el, hogy vannak olyanok, akiknek hosszabb időre van szükségük a döntéshez!

Az egészség-kommunikáció területén dolgozók üzenetei:

1. Ne csak az üzenetekre koncentrálj, hanem azokra a tényezőkre is, amik a magatartást befolyásolják!
2. Teremts elérhető, barátságos és elfogadó környezetet!
3. Az oltásbiztonság helyett inkább az oltás által nyújtott védelemről szólj!
4. Tedd láthatóvá azokat, akik kérték a védőoltást! Építs rájuk, legyen a védőoltás a társadalmilag elfogadott norma!
5. Mutasd meg, hogy miért elfogadhatatlan a társadalom szempontjából a védőoltás megtagadása!
6. Védve lenni és megvédeni – használj minden csatornát arra, hogy ennek szükségét mindenki érezze!
7. Tedd a médiát a „Védve lenni és megvédeni” gondolat elkötelezett támogatójává!
8. Lépj fel a félretájékoztatás ellen!

A szakértők kulcsüzenetei:

1. Tartsd naprakészen a védőoltásokkal kapcsolatos tudásod!
2. Fejleszd kommunikációs képességeid!
3. Dolgozz csapatban, hogy minél több információt adhass a kétkedők számára!
4. Irányítsd a szülőket megbízható információforrások felé!

A hátrányos helyzetű csoportok kulcsüzenetei:

1. Tudj meg többet rólunk!
2. A rendszer hibájából eredő problémát a “nehezen elérhető” helyett a “kevésbé érjük el” összefüggésben értelmezd újra!
3. A védőoltásokra egy nagyobb egészségügyi kihívás részeként tekints!
4. Legyünk részei a nagy általános programoknak!
5. A beilleszkedésünket és egészségünket célzó programok minden lépcsőjében kapjunk szerepet!
6. A közösséggel kapcsolatban lévő egészségügyi dolgozók, aktivisták különösen fontos erőforrást jelentenek – támogatásra van szükségük!
7. Légy elérhető és add meg a kellő tiszteletet!